Megcsókolt. Most éppen ezerrel pirulok. Mikor elhajol tőlem, oldalra kapom a fejem. A vörös csak nevet rajtam. Elkezdem a földet bámulni. Érzem a tekintetét magamon. Még mindig engem néz. A csendet az ikrek zavarták meg.
- Szia, Zoey! - köszönt Alexy. - Mehetünk vásárolni?
- Sziasztok, srácok. Persze, menjünk. - Elindultunk a pláza felé. Cas is velünk tartott. Nem szólt semmit, csak jött mellettem. Armin kicsit furcsának vélte, hogy Castiellel kell vásárolnia, de különösebben nem zavartatta magát. Alexyvel jól elökörködtük az utat. A vörös és Armin jól elszórakoztak rajtunk. A pláza előtt Cas odalépett hozzám és a fülembe duruzsolt:
- Később találkozunk cica! - bájologott, miközben már megint a számban lévő széndioxidra ácsingózott.
- Oh ne már...Pedig még szívesen terrorizáltalak volna. - fordultam oldalra durcázni. A vöri csak megmosolyogta a dolgot, biccentett az ikreknek és elindult a másik irányba. Chhh....itt hagyott.
- Na, bemegyünk? - kérdeztem.
- Aha, gyertek utánam. - A kék már bent is volt az üzletben, egy halom ruhával a kezében. Öveket, kalapokat, kiegészítőket meg persze minden féle ruhát pakolt fel, majd a nagy kupacot ledobta a próbafülke előtt. Maga után húzva engem, dobálta hátrafelé a különböző cuccokat. Alig győztem elkapni a felém repülő, általa leakasztott göncöket. Huhh...ez fárasztóbb, mint gondoltam.
- Alexy, ennyit az életben nem próbáltok fel!- fogta a fejét Armin.
- Csak figyelj. - mosolygott a kék és bevonult egy fülkébe. Kemény 1óra alatt felvásároltuk a fél plázát. A bulira egy csinos vajszínű, lila és fekete virágos crop topot, egy fekete csiokés aljú szoknyát és fekete magassarkút választottunk. Alexy tök jó kiegészítőket szedett össze hozzá. Szuper ez a srác! Arminnal is vetetett egy outfit-et estére. Jól áll neki.
- Köszi srácok, hogy segítettetek. - elővettem a legkedvesebb mosolyomat.
- Remélem máskor is velem tartasz! - mondta vidáman Alexy.
- Tök jól szórakoztam. - kacsintott rám Armin és összeborzolta a hajam. Durcis arccal igazgattam a hajnak nevezett most már loboncot a fejemen.
- Akkor a suliban még összefutunk.
- Szia Zoey! - köszöntek az ikrek.
*péntek iskola után*
Gyorsan hazabaktattam. 4 óra múlt. Akkor van kb. még 1 órám. Megmostam a hajam, feltettem némi hajhabot, megszárítottam, majd becsavartam szivacsos csavarókkal. Egy egyszerű sminkre gondoltam. Egy kis alapozó, a kedvenc Naked szemhéjpúderem, egy kis spirál és kész is. Nem nagy cucc, viszont elég mutatós. Szerintem jó lesz. Felöltözöm, kiszedem a csavarókat. Indulásra kész vagyok. Mennyi az idő? 5perc múlva 5. Nagyon tudok időzíteni. Tiszta profi vagyok! Lemegyek a nappaliba, addig nézek valamit a tv-ben. Pfff semmi jó nincs. Dóra a felfedező, valami cápás, gagyi zene, sorozat, valóságshow. Ez aztán agysorvasztás a felsőfokon. Csengettek. Juhú! Kinyitom az ajtót, Lysander és Castiel áll velem szemben teljes harci göncben. Uh... Ha szerencsém van, nem kezd el folyni a nyálam. Sosem láttam még Lyst ilyen ruhákban. Fekete-fehér keresztbe csíkos pólót viselt valamint zöld nadrágot és sálat egy fekete háromnegyedes ujjú dzsekivel. Nem teljesen más, olyan Lysanderes. Castielen egy fekete trikó,fehér szaggatott ujjatlan mellény (amin se gomb, se zipzár nincs, csak csattok) laza fekete farmer van. Persze halálfejes csuklószorító és a nyaklánc le sem maradhatott volna. Szerintem kijelenthetem. Igen! Jól néznek ki!
- Sziasztok!- köszönök mikor leesik, hogy egy ideje szótlanul bámulom őket.
- Szia. - köszönt mosolyogva Lys.
- Nagyon kicsípted magad. - vigyorgott Cas. Én csak bámultam tovább a látványt.
- Hehe...na mi van. Most már még jobban bejövök mi, cica?- nevetett rajtam.
- Csak nem ez volt a célod? - vigyorgok kacéran.
- Bukta van, Castiel. - mosolygott Lysander.
- Pofa be! - röhögött a vöri.
- Mehetünk? - kérdeztem a fiúkat. Cas MEGINT nem válaszolt, csak megfogta a kezem és elindult. Mit csodálkozom ezen? Lysander mellettünk kuncogott.
- Lys nem nevetni! - próbálok komoly lenni, de elröhögöm. Lysander rám, néz abba hagyja, majd a következő pillanatban újra elkezd nevetni. Nyaaa Lysander olyan vagy ám...
Már messziről hallottam a zenét. A buli csak 6-kor kezdődik, de már vannak. Szépen ki van dekorálva minden, van itt füstgép, fények és rengeteg óriási hangfal.
- Megkeresem a többieket. - mondta Lys és eltűnt. Szupi. Nem tudok betelni a látvánnyal. Kezd sötétedni, a lemenő nap fénye bevilágítja a színpadot. Egyre többen özönlenek be, köztük egy csapat lány is, akiken team Castiel-es póló van. Nem is tudtam, hogy a vörinek fanklubja is van. Mikor észrevették Cast, azonnal lerohanták. Dedikáltatták a pólóikat, mintha Cas valami nagy sztár lenne. Az egyik csaj teljesen rámászott. Úgy fonta magát a fiúra, mint valami pióca. A hányinger kerülget. Castielt nem is zavarja? Ha neki ez jó...
- Öhh...körülnézek, asszem...- nem vártam meg, hogy válaszoljon, csak elindultam a színpad felé. Itt van Lys bátyja, Leigh. Rosa, Iris, Melody és Nathaniel.
- Szia Zoey! - integetett Iris. A felkiáltásra a többiek is észrevettek. Nathaniel kissé zavarba jött.
- Sziasztok. - köszöntem kedvesen. A lányokkal jól elbeszélgetünk, néha még Leigh is bekapcsolódott, de Nath olyan, mint aki karót nyelt. Megláttam Lysandert amint egy nagy dobozzal szenved. Valami dob felszerelést kezdett el szerelni. Megnézem mi lesz ebből.
- Srácok, megyek segítek Lysnek pakolni.
- Menj csak, még összefutunk. - Köszönt Melody. Elindultam Lysander felé, amikor éreztem, hogy valaki a nyakamba liheg. Hátra kaptam a fejem, hogy megnézzem kivel van dolgom.
- Nathaniel?- néztem rá értetlenül.
- Beszélni szerettem volna veled a múltkor történtekről. - lihegte továbbra is.
- Hát jó. Mit akartál mondani?- Remélem, valami normális válasszal rukkol elő. Én bírom a szőkét, de nem akarok tőle a barátságon kívül semmit.
- Tudod.....én nem tudom mi ütött belém. - vakargatta a tarkóját. Igazából Castiel ütött belé, vagyis inkább az orrába.
- Tudom. Felejtsük el. - mosolyogtam. Úgy látom tényleg megbánta.
- Köszi. - mosolygott.
- Most megyek megkeresem Lysandert. - Felment a színpadra. Hú innen mindent látni. Ott van Castiel, egy fa alatt gitározik, körülötte meg azok a...Ott van Armin és itt vannak a kosaras fiúk is.
- Zoey?
- Lysander! Öhm...segítsek valamiben?
- Nem kell, köszi. Vagyis. - bámult maga elé.
- Igen?
- Vasárnap lesz Castiel szülinapja. Arra gondoltam, hogy biztos örülne, ha a fellépéseinkről készült videókat és képeket kivetítenénk a koncert után. Lefoglalhatnád addig, amíg összeszereljük a vetítőt. - mosolyodott el sejtelmesen.
- Mivel foglaljam le?- Nem is tudtam, hogy születésnapja lesz. Lysandernek milyen perverz képzelőereje van már!
- Ez már a te feladatod. Ügyes lány vagy, biztos menni fog. - kacsintott és Castiel felé mutatott.
- Na jó. Megpróbálom. - Egyeztem bele.
- Köszi. - Lementem a színpadról és célba vettem a vöröst. Nagyba megyek, amikor megbotlok egy kőben. Nem is én lennék. A földön ülve tekintek körbe, hogy hányan látták a gyönyörű esésemet. Hát elég sokan...A hajam az arcomba omlott szégyenemben. Egyszer csak egy kéz nyúlt felém. Lassan felemeltem a fejem, hogy tincseim közül kitekintve megtudjam ki volt olyan kedves, hogy idejöjjön.
- Hé, jól vagy? - kérdezte a kéz gazdája. Megfogtam a kezét, felhúzott a földről és kérdőn nézett rám.
- Azt hiszem. - Mark volt az aki a felsegített. Mély kék szemei csak úgy csillogtak a sötétben. Arcát megvilágította a színpadon lévő reflektor fénye. Kezét a tarkójára rakta és egy mosolyt küldött felém.
- Szerencse. Nagy kár lenne ha a csapat legjobb játékosa lesérülne. - Pfff...hehe! Kuncogok. Tök kedves ez a srác. Mégis megérte bemenni kosárra.
- Haha, mit nem mondasz. - vigyorgom rá.
- Csak is az igazat mondom! - emelte fel a kezét védekezés kép. Én csak egy mosollyal díjaztam a reakcióját.
- Vicces, mindig azt hittem, hogy a kosarasok bunkók...- upsz ezt hangosan mondtam?
- Castielből indultál ki?- nevetett- Nem mindenki olyan mint ő. - Huppant le a mögötte lévő padra.
- Nem bírod? - ültem le én is.
- Nem arról van szó, csak - a mondat közepén megjelent Cas. Ez megérzi ha róla beszélnek? Mi a franc?