Felnéztem és a kar gazdája nem volt más, mint Castiel, elkapta a felém közeledő lány kezét. Ambert (ugye akkor így hívják a kis bálkirálynőt) láthatóan megdöbbentette a dolog. A vörös törte meg a csendet:
- Hé Amber! Látom megismerkedtél a barátnőmmel. - Castiel maga felé fordított, majd megpöckölte az orrom. Engem kissé sokkolt a dolog, de Castiel csak a szőkeség miatt tehette. Igazából nem volt időm sokáig időzni rajta, mert Amber elvörösödött, majd a elrohant a barátnőivel együtt. Hirtelen óriási nevetésben törünk ki.
- Köszi Cas! Megmentettél- kacsintottam rá.
- Na nem mintha rászorultál volna. Jól kiosztottad a hercegnőt!- vigyorgott.
- Köszi! A tiéd is szép alakítás volt, de legközelebb nem kell hazudnod miattam.
- Ki mondta, hogy hazudtam? *bedobta a sexy mosolyát*
- Te tudod. - ma mindenki megzakkant? - Egyébként a dzsekid tegnap rajtam maradt....Bár ha belegondolok nekem sokkal jobban áll!- Arcomon egy kacér mosoly jelent meg. Húzzuk egy kicsit az agyát had örüljön a feje.
- Csak szeretnéd cica! - pedig tudom, hogy hiperszupercsillámpónisanszexös vagyok. -Lys mondta, hogy találkoztatok.
- Jah igen! Vele jöttem suliba....Csak nem féltékeny vagy? -hehe *vigyorog, mint a tejbe tök*
- Lysanderre? Ugyan kérlek...Sokkal menőbb vagyok, mint Ő! - Az arcán hatalmas vigyor jelnet meg.
- Persze-persze! Ha sokszor elmondod talán te is elhiszed! - Vágtam hozzá röhögve.
- Mi? Most ezzel arra célzol, hogy Lys menőbb nálam?! - Kikerekedett szemekkel néz rám válaszra várva, de tudom, hogy belül nevet.
- Nem is tudom...- Naná, hogy menőbb vagy.
- Chöö. Ez nem válsz!- Neki nyom a szekrénynek a két kezét megtámasztva a vállam mellett és az arcomba vigyorog. - Na, cica? Mi a végleges válaszod?- Ez a gyökér megint elérte, hogy elpiruljak..ne már!!!
- Hmm...nem elég meggyőzőek az érveid. - Kibújtam a kezei közül és kisiettem az udvarra. Nem pirulhatok el mindig amikor szórakozik velem. A gondolataiban elmerülve valaki hátulról nekem jött és fellökött.
- Nem tudsz vigyázni?!- leporoltam magam és feltápászkodtam, hogy megnézzem ki volt az aki felnyalatta velem a földet.
- Bocsi nem láttalak. - Én is pont így jártam Cassal az első napon...Egy kék hajú vidám fiúval találtam magam szembe. Érdekes még is különleges stílust képviselt. Ha ránézel rögtön mosolyogni van kedved.
- Nem gond-sóhajtottam egyet- amúgy Zoey vagyok.
- Én meg Alexy, és ha arra gondolsz, hogy 5 perce láttál tök másmilyen ruhában akkor az nem én voltam, hanem az ikertesóm Armin.- nevetett a fiú.
- Igazából elég új vagyok, ezért nem láttalak még sehogy sem eddig. - Van egy ikertestvére akivel tök más a stílusuk? Hmm..ígéretes.
- Akkor gyere bemutatlak neki. - Ezzel megfogta a kezem és behúzott a C-sek termébe. Kezdem megszokni, hogy mindenki kedvére rángat. A terembe lépve egy fekete hajú fiúhoz vezetett aki az asztalon ülve videó játékozott.
- Hé Armin!- A fiú leszállt az asztalról majd kérdőn nézett Alexyre.
- Ő itt Zoey, az új lány. Hát nem édes pofa?- Alexy két oldalról belecsípett az arcomba és játszani kezdett vele.
- Alexy hagyd már szegényt!- A kék hajú szomorú pillantásokat vetett a bátyjára, majd végül nevetésben tört ki.
- Oké-oké- nevetett - Nincs kedvetek délután vásárolni velem? Megismerkedhetnénk egy kicsit jobban. Egy jó vásárlás a legjobb barátságok kezdte lehet.
- Ö..öhm...- Hát, elmenjek? Ne menjek? Egy fiúval vásároljunk ketten....bár vicces lenne.
- Na LÉGYSZIII!- kérlelt a kék kiskutya szemekkel.
- O-oké- válaszoltam kicsit bizonytalanul, majd egy mosolyt erőltettem magamra.
- Szuper! Akkor megyek is. Órák után várlak a kapunál. Szia!- hadarta Alexy, majd kiviharzott a teremből. Mire leeset, hogy mibe egyeztem bele Armin visszaült az asztalra játszani.
- Bocsi a tesóm miatt elég rámenős, de ha nem akarsz nem kell elmenned vele. - mosolygott rám.
- Ha nem akarnék elmenni vele, nem egyeztem volna bele....Vicces tesód van!- nevettem el magam.
- Az biztos, hogy érdekes figura. Akkor Zoey, nem bánod ha én is veletek megyek?- közben még mindig a kütyüjét nyomkodta.
- Nem.
- Oké- nézett fel és küldött felém egy mosolyt. Egész helyes ez az Armin, jól áll neki amikor mosolyog.
- Akkor én megyek. Szia. - intettem neki és indultam az ajtó felé.
- Szia Zoey!- kacsintott Armin és folytatta a játékot.
*folyosón*
- Zoey!- Nataniel kapálózott a folyosó végén. Elindultam felé, mikor hirtelen beugrott, hogy mit mondott Amber. Mindegy...majd rákérdezek. Bár szerintem a királylánynak agyára ment a sok Barbie-s mese. Mire a gondolatmenetem végére értem Nataniel már előttem állt.
- Szia Nat. Mit szeretnél?
- Ömm..egy szívességről lenne szó. - Vakargatta a tarkóját a szöszi. Majd 5 perces hatásszünetet tartott.
- Igen?- nyögd már ki végre az Isten szerelmére ember!
- Ezt a papírt alá kéne íratni Castiellel, de én nem vagyok vele valami jóban. Ezért arra gondoltam, hogy hátha neked aláírná. - Hát igen ez már nekem is leesett, hogy nincsenek jóban. Kíváncsi vagyok, hogy miért nem bírják egymást...
- Nah? Megteszed nekem? Kérlek..Fontos lenne. - Nem bírom ezt a könyörgő fejét. Végül is nekem aztán oly mindegy.
- Jó, meglátjuk mi lesz, de nem ígérek semmit. - Kikaptam a kezéből a papírt. Castiel lógott pár óráról. - Ezt nem a szüleinek kellene aláírnia?
- Castiel is aláírhatja, mivel a szülei sokat utaznak át van neki engedve. Köszi és sok sikert.
- Oké.. - Elindultam az udvarra. Az udvaron Kennel futottam össze.
- Van kekszem, kérsz? - kérdés hangzott el a mai nap kb6-szorra.
- Nem....Amúgy honnan van neked meg a számom?
- Hát...tudod....izé...biztos ami biztos...ha nem jönnél suliba...vagy...érted...valami...- hadovált össze vissza Ken.
- Jó nem érdekel.- fujtatva indultam tovább a papírral. A vörös a fa alatt ült és zenét hallgatott.
- Már megint lógtál?- felkapta a tekintetét, vigyorogva néz rám- Írd ezt alá. - A képébe nyomtam az igazolást. Cas feltápászkodott a földről, majd ránézett a papírra.
- Erre nem válaszolok cica, és nem írok alá semmit. Viheted is vissza a Gyök elnöknek.
- Jól van jól van nyugi! - vissza adta a papírt én meg elindultam, hogy megkeressem Natot.
- Hé Nath!- nyitottam be a terembe.
- Szia, aláírta? - most bezzeg milyen határozott, egyáltalán nem kertel...
- Nem és nem hinném, hogy aláírná.
- Megpróbálnád még egyszer légysziii! - Oh man! Miért kell mindent nekem csinálnom?!
- Jó, de ez az utolsó.
- Köszönöm, lekötelezel!- Ezt el is várom, ha már ennyit rohangálok miattatok.
*hátsó udvaron*
- Cas?
- Cső! Te mit rohangászol?
- Tudod, Nataniel kezd az agyamra menni ezzel a hülyeséggel...
- Komolyan, azt hiszi, hogy aláírom?! Ha igazi férfi elintézi maga és nem másokat küldözget.
Visszamentem és Nath kezébe nyomtam az igazolást.
- Nem írta alá. Valószínűleg nem is fogja. Intézzétek el magatok ne velem üzengessetek! Csá!- Nataniel már csak az ajtó csapódást hallotta utánam. Kész nem érdekelnek. Az udvaron belefutottam Alexybe.
- Szia! Indulhatunk?
- Öm...Armin azt mondta, hogy Ő is jön. Nem kéne megvárnunk?
- Tényleg? Pedig nem szeret velem vásárolni...
- Héhh...!- A hátunk mögött Armint pillantottam meg, lélegzetét kapkodva szaladt utánunk, miközben fekete hajtincsei csak úgy röpködtek a levegőben.
- Héh...kö..szh...hogy...megh..várh..tah..tohk! - lihegte a fiú.
- Oké. Akkor menjünk- Kiáltotta Alexy, megragadva a kezem indult volna el a butikba amikor kiabálást hallottunk a folyosó felől...
*Te engem nem kérhetsz számon! Ha igazi férfi lennél vállalnád a tetteidért a felelősséget! Annyira link vagy! Igen?! Majd...*
- Mi volt ez?- úgy hangzott, mintha mindjárt verekednének, tennünk kéne valamit.
- Azt hiszem Castiel és Nataniel. - gondolkodott Armin. Hirtelen csattanást, majd újabb kiabálást hallottunk. Oda kell mennünk, nem várhatjuk meg míg kinyírják egymást.
- Fiúk én odamegyek!- elkezdtem futni a hangok irányába, amikor odaértem Cas éppen beakart húzni egyet Nathnak. Olyan gyorsan történt minden én a két fiú között álltam akik meredten néztek rám. Castiel félretolt.
- Zoey...ez nem a te dolgod menj haza!- mondta Nataniel és Castiel előtt meglobogtatta a papírt.
- Írd alá és végeztünk!- jelentette ki a szöszi.
- FOGD MÁR FEL, HOGY NEM FOGOK ALÁRNI SEMMIT!- üvöltötte Cas. Hirtelen meglökte Natanielt aki hátraesett, peckemre pont rám. Hihetetlen, hogy az ikrek pont most futottak be. Nath feltápászkodott Armin pedig felsegített a földről.
- Elment az eszetek?! Ki akarjátok lapítani szegény lányt?!- vonta kérdőre a fiúkat Alexy.
- Chhh...köszönd a Gyök elnöknek. Én léptem. - Azzal megfogta a kezem és elindult. Kikerekedett szemekkel néztem vissza a többiekre. Alexy intett, hogy menjek, majd holnap bepótoljuk a vásárlást. Jobbnak láttam nem ellenkezni Castiellel. Eléggé dühös, valahogy lekellene nyugtatni.
- Cas...?