- Hö?- milyen kulturált reakció.
- Figyelj- állítottam meg- nyugi.
- Nyugodt vagyok- morran fel.
- Most komolyan ilyen hülyeségen felidegesíted magad?! Ez csak egyszeri hiányzás. Túl reagálod.
- Nem ezt mondanád, ha téged akarnának kirúgatni a suliból...- fordította oldalra a fejét.
- Miii?! - Nem azért, de nem szeretném ha kirúgnák. Unalmasak lennének a sulis napok nélküle.
- Na mivan? Megijedtél, hogy mi lesz veled ha nem vagyok itt? - Ez mi?! Felcsapott gondolat olvasónak? De legalább már kezd lenyugodni.
- .....- Elkezdett lépkedni a kijárat felé.
- Jössz?- nézett vissza rám.
- Aha...Hova?
- El. - imádom ezeket a tartalmas válaszokat.
- Igazából én köldök piercinget akartam csináltatni. A szüleim azt mondták, ha betöltöm a 16-ot megcsináltathatom, csak a költözés miatti hercehurca miatt elmaradt. - Az arcán hatalmas mosoly jelent meg.
- Akkor gyerünk. A központon van egy jó hely, ahol megcsinálják .- Khmm...milyen jól ismeri ezt a helyet...vajon hány köldök piercinget csináltatott már magának? Érdekes...
*a szalonban*
Bementem, elmondtam mit akarok. Cast kiküldték a váróba. Ennek kifejezetten örültem. Kicsit fura, hogy pont vele jöttem. Előjött egy nő akinek a fél teste tele volt tetoválva. Kiválasztottam egy kis kék piercinget amit felülre szúratok be. Felfeküdtem az asztalra kb15 perc múlva kész is voltam. Kifizettem és kisétáltam a szobából. A vörös, mikor meglátott odalépett mellém és jóó magasra felhúzta a pólóm, nem törődve a többi emberrel. Már egy ideje állhatott ott engem bámulva. Kezdem kicsit kínosan érezni magam.
- Ha kibámészkodtad magad mehetnénk.
- Mi? Jah oké. - Egyet ért velem? Ilyen se volt még...Elindultam a kijárat felé, de azt elfelejtettem, hogy a vörös fogja a pólómat. Hatalmas reccsenések között a pólóm levarázsolódott rólam. Kikerekedett szemekkel néztem a Castiel kezében lévő ruhadarabot. A szalonban mindenki minket nézett. Gondolom nem szoktak hozzá a random sztriptíz számokhoz. Olyan vörös voltam, mint egy jól érett paradicsom. Eltakartam az intimebb részem ami eddig a pólóm takarásában volt. A vörösre pillantottam aki éppen végig mért, majd ő is elkezdett vetkőzni. Mi lesz itt?! Csoportos sztriptíz? Levette a pólóját és a kezembe nyomta. A felsőteste nagyon izmos és a karja... túl tökéletes ez annyira idegesítő.
- Vedd fel, most!- parancsol rám.
- És ha nem?
- Azt akarod, hogy mindenki így lásson? - tekint körbe. A sok piercinges csávóka feszült figyelemmel követi az eseményeket. -VEDD MÁR FEL ZOEY!!
- ....Nekem ne parancsolgass!- lesz@rom, nem érdekel akkor így megyek haza. Nagy léptekkel haladok ki az ajtón. Nem nézek vissza, bár kíváncsi vagyok a vörös fejére. Egyik pillanatról a másikra Cas a fejemre húzta a pólóját.
- Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy félmeztelen masírozz végig a városon cica?
- Neked bezzeg szabad...- fordultam oldalra duzzogó ábrázattal. Dühösen lépkedtem az utcán, amikor hirtelen megcsúsztam és a hátsó felemmel tompítottam az ütést.
- Aucs - szisszentem fel. A térdemet is sikeresen lehorzsoltam. Jól van Zoey, ügyes vagy!
- Jól vagy? - nyújtotta felém a kezét Cas.
- Aha, csak megcsúsztam. - Megfogtam a vörös kezét, aki egy könnyed mozdulattal átdobott a vállán.
- Köszi, de asszem tudok járni.
- De jó neked...- Milyen irónikus válasz, de azért nem tenne le. Mit sem törődve az előbbi kijelentésemmel megindult hazafelé. Hazáig nem is szóltunk egymáshoz. A házunkhoz érve nem várt személy fogadott.
- Zoeeeyyy! Mit keresel Castiel hátán?- Igen, Ken volt az.
- Kopj már le gyíkarc!- morrant rá Cas, közben letett a küszöb előtt.
- Zoey, katonai iskolába megyek. Hoztam neked búcsú ajándékot. -Kentin egy plüssmacit nyomott a kezembe, majd könnyes szemekkel megölelt. Kicsit meg is hatódtam.
- Köszi...ez nagyon kedves- mosolyogtam rá.
- Ugye nem felejtesz el?
- Elég nehéz feladat lenne. Valószínű, hogy nem. - Bíztató mosolyt erőltettem magamra.
- Pár hét múlva találkozunk. Szia. - Hadarta Ken és már nem is volt látótávolságon belül. Szomorkásan néztem utána.
- Mi van Zo? Csak nem fogod hiányolni ezt a gyíkot?- Zo? Khm..
- Ki engedte meg, hogy lebecézz, Cas?
- Mindi...- a telefon csörgése akadályozta meg, hogy a vörös normális magyarázatot adjon a nevem felének elhagyására. Ránézek a kijelzőre. Nataniel.
Honnan a francból van meg neki a számom?!- most biztos felmerül a kérdés, hogy nekem honnan van meg a száma, de megadta ha bármi problémám akadna. Mindent megtesz, hogy segítőkésznek tűnjön.
- Nem veszed fel?- vettette fel ezt a hihetetlenül váratlan opciót Castiel miközben ismét bele mászott a személyes szférámba, hogy lássa ki hív.
- Hallo?
- Szia. Nataniel vagyok. Öhm..izé arról lenne szó, hogy ráérsz esetleg pénteken?
- Mert mi lesz pénteken?
- Meghívtak Lysanderék bandájának évfordulós bulijára. Arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt...Mivel nem olyan régen költöztél ide és még nem ismerheted annyira a várost, úgy gondoltam jó lenne, ha kimozdulnál egy kicsit.- hangja kissé bizonytalan. Tényleg ma már kedd van.
- Bocs, de már megígértem másnak. - Most randira hívott?
- Ah...értem, de akkor te is ott leszel?
- Ezek szerint.
- Akkor te most kivel is jössz? - Mi ütött ebbe? Sose volt ilyen rámenős.
- Bocs, de le kell tennem szia.
- Vár..*biip-biip-biip*
Castiel értetlenül nézett rám. Nem sok jött le neki a beszélgetésből.
- Kivel beszéltél?
- Közöd?
- Sok. Na lökjed ki volt!- Erősködött tovább.
- Ha ennyire akarod tudni, Nataniel volt. Most jobb lett az életed, hogy ezt megtudtad?
- Mit akart tőled tündér királylány?
- Asszem randira hívott vagy mi...- Nataniel...? Összezavarodtam.
- Haha ez vicces. Mondj még pár hasonlót. - Utálom amikor kinevet. Mért nem tud komolyan venni?
- Gyere. Vissza adom a pólód. - Megfogtam a kezét és behúztam a lakásba. Elindultam felfelé a szobámba ruháért. Castiel megállt a lépcső előtt. Lekaptam a pólóját és a fejére dobtam.
- Köszi!- mosolyogtam vissza rá és bementem a szobámba. Egy fekte inget vettem fel. Most akkor Nataniel mit is akar? Ki hívhatta meg a buliba? Castiellel nincs jóban, de lehet, hogy Lysanderrel igen? Oké... Mit vegyek fel a holnapi bulira? Elkezdtem nézegetni a ruháimat. Mindegy, majd holnap keresek valamit. Egyáltalán vissza találok oda ahova Cas elvitt? Basszus Cas lent van...Nagy sebességgel robogok le a lépcsőn.
- Jó sokáig öltözködsz. - Szűrte le a történteket.
- Bocs, csak elgondolkoztam. Pénteken akkor- itt közbe vágott.
- Pénteken akkor 5-re jövök, mert amilyen béna vagy oda se találsz.
- Miii?! Kész GPS van a fejembe.
- Ja, persze kislexikon nincs véletlen a fejedben vagy esetleg szakácskönyv? -GYÖKÉÉÉR!!! Óriási nagy gyökééér! A csengő szakított ki eme szép gondolataimból. Elindultam az ajtó felé.
- Ki a...?- Nathaniel állt az ajtóban. - Hát te?- mit akar ez itt?
- Szia. A péntek miatt jöttem. - a hátam mögött Cas épp a pólóját vette fel. Na ezt, hogy magyarázom ki? Végül is Natanielnek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.
- Mit keres itt Castiel?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Amint látod, épp a pólóját veszi. - válaszoltam kimértem. A vörös még nem vette észre Nathot. Inkább behajtottam az ajtót, hogy ez így is maradjon.
- Látom...de mért vette le?
- Mert rólam letépte az enyémet, ezért felvettem az övét. Ennyi. - ezt jól megmondtam....
- Figyelj, a bulival kapcsolatban esetleg nem gondoltad meg magad?- közelebb lépett felém.
- Már megígértem másnak, mint már mondtam. - ismét közelebb jött. Hátrálnék, de már teljesen a falnál vagyok. Az arca túl közel van.
- Sajnálom, nélküled nem lesz ugyan olyan.
- Ott leszek, de mással megyek. - ez totál szőke kívül belül. Mit értetlenkedik?!
- Szabad tudnom, hogy kivel mész?- Most ez komoly? Hol van a kandi kamera? Ez tuti valamelyik elvetemült IQ bajnok tervelte ki ellenem, hogy megszívasson.
- Öh...igazából...- ekkor közelebb hajolt hozzám. Próbáltam ellenkezni, de nem nagy sikerrel.
- Mi a ...?!!!- Castiel lépett ki az ajtón és ellökte tőlem Nathot.
- Elment az eszed?- förmedt rá a szőke. Castiel ráugrott Nathanielre és a földön kötöttek ki. Úristen mi lesz?