Azt hiszem megérkeztünk, de hol vagyunk? Mért nem mond semmit? Mintha töprengne valamin...Egy erdő is van a közelben, nem messze tőle egy épület, előtte egy nagy öreg színpad áll. Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akar itt csinálni és hogy mért pont ide hozott.
- Castiel, hol vagyunk? - mit szívózik ez az IQ...?!
- Itt volt az első fellépésünk a bandával.
- Van egy bandátok? (*.*)- mik ki nem derülnek róla. Bár ezúttal legalább valami jó.
- Ahan, én vagyok a szólógitáros a haverom Lysander meg az énekes. Gondoltam megmutatom neked ezt a helyet, hogy tudd hova kell jönnöd pénteken- kacsintott rám.
- Értelek...várj pénteken? Mi lesz pénteken? - mit tervezhet a vörös és mért kell itt lennem pénteken? Egyáltalán mi is lesz pénteken?
- Hehe! Mit gondolsz?- te engem ne nevessél ki Castiel! Mért nem tudja elmondani. Élvezi, hogy húzza az agyam?! Szerintem észrevette, hogy halvány lila gőzöm sincs róla, hogy mire gondolhat vagy, hogy nekem mire kéne gondolnom. Megforgatta a szemit, majd megszólalt:
- Pénteken lesz 1 éve, hogy először felléptünk, ezért úgy gondoltuk, hogy megünnepeljük- magyarázta a vörös. Ezt hogy szoptam volna ki a kisujjamból? Nincs ekkora képzelő erőm...
- És...szeretnéd ha eljönnék?- pont úgy mosolyogtam hozzá, mint ahogy Castiel szokott.
- Ha nem akarsz én nem erőltetem- nah nehogy azt mond, hogy igen Zoey szeretném, hogy el gyere! Azért érdekel, hogy mit tud...
- Eljövök, úgy is kíváncsi vagyok, rá hogy játszotok- mosolyogtam.
- Oké, de ha nagyon kíváncsi vagy meg is mutathatom neked most is- megjelent egy komisz vigyor az arcán- az egyik haveromat megkértük, hogy vegye fel amikor felléptünk. - Meg se várta, hogy válaszoljak elővette a telefonját és beindította a videót. Tátott szájjal néztem, nagyon jók voltak. Tetszett a zene amit játszottak. A végére annyira beleéltem magam, hogy én is énekelni kezdtem. Castiel látván, hogy sikerült lenyűgözni büszkén vigyorgott.
- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni- nevetett a vörös
- Mert nem is tudok- nevettem én is- Elég jól nyomtátok!
- Kösz, remélem nagyot fog szólni a pénteki buli!- mondta, utána beszélgettünk még és sokat nevettünk. Ezen meg is lepődtem. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan mondatom amibe nem köt bele. Akkor vettem észre, hogy besötétedett. Megnéztem hány óra, 10:36. Úristen! A nénikém ki fog nyírni.
- Castiel, haza kéne mennem elég késő van a nénikém ki fog nyírni- mondtam, majd keresztbe tettem a kezem és simogatni kezdtem a karom, mert eléggé fáztam. Reméltem, hogy nem hagy ott, mert fogalmam sincs, hogy merre kéne haza mennem. Ha már elrángatott ide...
- Aha, menjük- majd észrevette,hogy a karom dörzsölöm- Fázol?- nem melegem van, de legalább nem kell egyedül vissza botorkálnom.
- Kicsit- mosolyogtam.
- Tessék, eléggé lehűlt a levegő. Aztán ha megfázol még az én hibám lesz- majd rám adta a dzsekijét. Hmm...Castiel illatú.
- Köszi- kicsit elpirultam, pedig sosem szoktam elpirulni. Mi van velem? Ez a gyökér, hogy tud ilyet kiváltani belőlem?!
- Haza kísérlek, mert a végén még eltévedsz- Azzal megfogta a csuklóm és elindultunk. Ahogy mentünk hirtelen nagy durranást, majd fényeket láttunk az épület mögül.
- Mi volt ez?- kérdeztem, kicsit megijedtem végül is egy olyan sráccal jövök haza az éjszaka közepén akit csak egy napja ismerek. Ráadásul azt se tudom, hogy hol vagyok.
- Asszem ma van a tűzijáték- magyarázta Castiel- Csak nem megijedtél cica?- vigyorgott.
- Nem, dehogy! Menjünk tovább- az utcákat bevilágította a tűzijáték fénye. Várjunk csak, honnan tudja Castiel, hogy hol lakom?
- Hallod Castiel...te tudod, hogy hol lakom?- kérdeztem kicsit tartva a választól. Csak nem kémkedik utánam a vörös?! Hirtelen befékezett.
- Nekem kell tudnom? - kérdezte, majd felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Nem, persze, hogy nem. De akkor, most hova megyünk?- értetlenkedtem tovább. Vagy valami multi funkciós GPS-e van vagy szimplán megy előre a feje után.
- Haza- majd ismét megindult. Na, nehogy elmondja, hogy hova vonulunk. Kb.15 perce mehettünk, mikor kezdett ismerősnek tűnni a környék. Erre jöttem reggel suliba. Akkor mégis tudja...A gyökér mindenit!
- Nem azt mondtad, hogy nem tudod hol lakom?- néztem rá csodálkozva.
- Nem. Azt mondtam, hogy azt nem nekem kell tudnom, nem azt, hogy nem tudom!- vigyorgott a képembe. Ezt eddig, mért nem tudta elmondani?! Kiidegel ez a vörös! Bár, kicsit meg is nyugodtam, legalább tudja, hogy merre megy.
- Honnan tudod?- lehet FBI-ügynök...nagyon gyanús nekem!
- Mikor, leakasztottam rólad azt a tagot- aha, biztos Kenről beszél,majd felakasztotta a kosárpalánkra- a banya megtudta és behívott az irodájába. Vagy 10 percig rizsázott valamiről, de nem igazán figyeltem. Hirtelen befutott a drágalátos kis DÖK elnökünk is a papírjaiddal. Lerakta az asztalra én meg megláttam rajta a címed. Ennyi. - szóval leskelődik...
- Aha, vágom. - megérkeztünk a házunkhoz. Sötét volt bent, a nénikém még biztos nincs itthon, mert már hívott volna. A házunk előtt pislákolni kezedett a lámpa. Hiertelen elsötétült minden. Castiel elengedte a kezem, majd közelebb lépett hozzám. Neki nyomott a falnak, már volt vagy 3 centi köztünk. *Ne már megint elpirultam* A fülemhez hajolt és suttogott:
- További szép estét cica. - Lassan távolodni kezdett tőlem. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá. Castiel intett egyet, majd sarkon fordult. Fáradtan lépkedtem felfelé a szobámba. Biztos beszívott, mikor jöttünk csak nem vettem észre! Mr. Bunkóság alias Castiel random duruzsol a mit sem sejtő lányok fülébe. Tiszta cukros bácsi, de komolyan! Mikor beléptem a rádőltem az ágyamra. Akkor vettem észre, hogy Castiel dzsekije rajtam maradt, mindegy, majd holnap vissza adom neki. Várom a pénteket, hallani akarom játszani őket élőben is! Elmentem lezuhanyozni, átöltöztem pizsibe és bebújtam az ágyamba. Az éjszaka közepén elkezdett pityegni a telefonom.
- Mi a fene?! Hány óra van?- nyöszörögtem, majd megnéztem, hogy ki volt az a drága aki 3:42-kor üzenetet küldött. Castiel volt az. Az üzenetben ez állt:
"Szia kiscsaj! Holnap ütközünk az udvaron. Beszédem van veled.
Cs Castiel.
U.I.: A szemüveges gyík adta meg a számod."
Hmmm...El kéne beszélgetnem Kennel. Egyáltalán neki honnan a fenéből van meg a számom? Inkább visszafekszem. Sok ez nekem estére. Reggel megint a telefonomra ébredtem. Jó kedvűen pattantam ki az ágyból. Új nap új kalandok. Megmosakodtam, felöltöztem, megcsináltam a sminkem indulásra készen állok. Fekete csőgatyát vettem fel galaxy-s trikóval, fekete-lila szegecses tornacsukával és magamra kaptam Castiel dzsekijét is. Lementem a konyhába, a nénikém elkészítette a kajámat és hagyott egy cetlit is: ,,Kicsim! El kellett utaznom 2 hétre munka ügyben. Hagytam neked az asztalon pénzt. Hívj ha bármi baj van. Puszi."
- Szuper!- gondoltam magamban. Azért megleszek egyedül is. Na go suliba, mert elfogok késni.
- Szia! Zoey, igaz?- egy viktoriánus ruhájú, szürke hajú, nagyon érdekes szemű fiú állt velem szemben.
- Szia, igen. A te neved pedig...? - kérdeztem csodálkozva. Híres lettem vagy mi a fene?
- Lysander vagyok. Egy suliba járunk. - Várjunk csak...honnan ismerős nekem ez a név?
- Lysander? Az a Lysander?- néztem rá kikerekedett szemekkel. Ő lenne Castiel haverja? Most biztos hülyének néz. Mondj már valamit Zoey!
- Hát nem igazán ismerek másik Lysandert. - nevette el magát. Ő tuti az a Lysander. Castiel is mindig kiröhög.
- Van kedved velem jönni suliba?- erre most mit válaszoljak Ha Castiel barátja csak nem valami GYPS. Bár ha belegondolok...lehet mégis csak az, legalább is esélyes rá.
- Miért is ne?- mosolyogtam. Lehet megtudok valami zsarolható dolgot Castielről. MUHAHAHA!
- Jó a dzsekid- kacsintott rám.
- Jól áll, mi?- vigyorogtam kacéran.
- Hát rajtad jobban néz ki, mint Cason, az biztos!- mosolygott- Akkor induljunk, mert el fogunk késni!- Bólintottam és lépkedtünk tovább a suli felé. Egyre többen özönlöttek be a kapun. Elköszöntem Lysandertől és elindultam a termem felé. A folyosóra érve három nem túl szimpatikus csajjal találtam magam szembe.
- Nézzétek ki van itt?! Hé, új lány otthon hagytuk az ebédünket nem tudnál kisegíteni minket egy kis pénzzel?- vihogott a szőke picsa, (gondolom ő lehet a másik kettő ,,bálványa", mert mind kettő őt majmolta).
- Álmodozz csak hercegnő!- azzal kikerültem és elindultam a másik irányba. Hirtelen megragadta a kezem.
- Várjál még nem fejeztem be!- Na már csak ez hiányzott! Ha nem enged el megtépem az a szőke műhaját!
- Te vagy az a csaj akiért a bátyám odavan?- kérdezte szemforgatások között.
- Ki is a te bátyád?- Miről hadovál ez a szőke picsa?!
- Mintha nem tudnád...Nataniel! Le lehet akadni róla!
- Tudtommal se oda se vissza. - Mi van? Natanielnek bejövök? Heee?!! Ekkor az egyik pincsi súgott valamit a fülébe és méregetni kezdtek.
- Hogy kerül rád Catiel dzsekije?- aha, szóval ez szúrja a szemét...- Ő csak is az enyém! Nehogy megint megtudjam, hogy együtt lógtok, mert különben...!
- Először is engedj el! Én nem az egyik idomított pincsid vagyok, hogy kedvedre szórakozhass velem! Másodszor, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok. Na pá!- a szőke megindult felém, fel akar pofozni. Na jó...most már csessze meg velem ne szórakozzon. Megragadtam a kezét és a szekrényhez löktem.
- Most nagyon figyelj, mert csak egyszer mondom el! Azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarom! Te engem ne fenyegessél, mert a nyakad köré tekerem a pink pumpukádat. Vili ribanc?!- ekkor nevetést hallottam a hátam mögül. Nah Castiel is megérkezett. Elengedtem a hülye libát és megfordultam.
- Te csak ne nevessél, mert a végén még meg is tépem! - Ekkor az alkalmat kihasználva a kis*** megint fel akart pofozni. Úgy látszik nem tanul semmiből. Hírtelen egy kar ölelését éreztem a derekam körül. A kar gazdája nem volt más, mint
A következő részben:
Megtépjük Ambert?
Mi lesz a bulival?
Mit akarhat mondani Castiel Zoeynak?